Szeretem a csendéletet, mert lehetőség van a téma tartalmán és beállításán változtatni nem úgy, mint a természetben, ahol keresni kell a megfelelő perspektívát. Ezáltal még nagyobb szabadságot nyújt, mint ha tájképet festenék. Mivel a két narancs közé nem rakhattam egy banánt – hogy nézne már ki -, 😉 így jöttek ötletnek az üvegpoharak. Akármilyen nehéz is… Olvass továbbÓvatosan a kompozícióval!
Citromok festését kaptam házi feladatnak Merikától, akiről már írtam nem olyan rég. Teljesen egyedül kellett mindent megoldanom. A modellek beállítását, a fény esését, kitalálni a hátteret, színeket stb… Először is körülnéztem a neten, hogy a többi festő miként oldotta meg ezt a feladatot. Napokig nézegettem a festményeket, aztán fölállítottam a citromokat, megvilágítottam a lámpával, majd megrajzoltam papíron… Olvass továbbEgyedül a citrusokkal
Tavasztól aktívan elkezdtem festészetet tanulni. A legjobbnak úgy véltem, hogy magántanuló leszek egy festőművésznél, így sokkal többet tanulok, mintha egy csoportos, pár napos kurzusra mennék. Én valahogy többre vágytam ennél. Valami bensőségesebbre és mégis szabadabbra mint, hogy mindenki ugyanazt a képet, ugyanazokkal a színekkel festegeti, majd boldog tudatlanságban elhiszi, hogy mostmár tud festeni. Persze jó érzéssel távozhat … Olvass továbbMucsi Erika festőművésznél jártam
