Mi más lehetett volna az első alkalommal, mint egy alma festése. Egy szép piros alma. Csakis élő modell után. 🙂 Kaptam szépen az instrukciókat; „Kezdjük a háttérrel!”, aztán „Csináljunk vázlatot!”, „Kicsit lazurosabban!”, „A háttér úgy érdekes, ha többféle színből áll.”, „Használd bátran a színeket, nem kell félni!”, „Az arányokra figyelj!”, „A csúcsfényt a legvégén festjük!”, „Belejavíthatsz nyugodtan, töröld ki, fesd újra, ha nem tetszik, ha nem erre gondoltál!”, „Sokat nézz, aztán fess!”, „Az árnyék sosem fekete!”, „Oda rakjál egy kis barnát, oda még egy kis narancsot!”, „Az a piros sem egyféle piros ám!”, „Próbáld kikeverni a színeket!”, „Gömbölyödjön az az alma, akkor lesz élethű!”, „Mindennek van árnyéka!”, „Maszatolj, kend el bátran, ne legyenek éles vonalak!”, „Nézd meg távolabbbról!”, „Nézd festői szemmel, milyen színt látsz!?”, „Az ott nem piros, hanem lila!”, „Bátran használd a színeket!”, „Egy festmény attól lesz különleges, ha van benne valami poén, valami érdekesség, ami a tekintetet odavonza.”