Témaválasztásom oka az emberalakok alkotásának élettel teli, művészi ábrázolásának megismerése és gyakorlása. Ez az út a művészeti anatómián – az anatómia tudományának és a művészetnek a találkozási pontján – át vezetett. Így jutottam el a téma kiemelkedő alakjához, Barcsay Jenő (magyar festő, grafikus, művészpedagógus, tanár) munkásságához.
Barcsay számára az anatómia nem csupán a test külső formáinak tanulmányozását jelentette, hanem sokkal inkább egy mélyebb megértést. Az emberi test szerkezetének ismerete szerinte alapvető fontosságú ahhoz, hogy a művész hiteles és kifejező alakokat tudjon létrehozni.
A síkok szerepe az emberábrázolás terén
A síkok segítenek megérteni a test térbeli elhelyezkedését, a fény és árnyék hatását, valamint az izmok és csontok működését. Segítségével mélységet tudunk létrehozni a képen, dinamikus mozgást tudunk ábrázolni és az ábrázolt alak térben fog elhelyezkedik. Végül, de nem utolsósorban, a síkok határozzák meg, hogy a fény hogyan esik az alakra, és hol keletkeznek árnyékok. A bonyolult formák egyszerűbb síkokra bontva könnyebben ábrázolhatóak. A perspektíva szabályainak alkalmazásával a síkokat úgy helyezzük el, hogy a képen mélység és térhatás alakuljon ki.
Miért fontos a művészeti anatómia?
- Az emberi test arányainak, csontozatának, izomzatának és mozgásának ismerete nélkülözhetetlen ahhoz, hogy hiteles emberalakot ábrázoljunk.
- Az anatómia segítségével megérthetjük, hogyan mozog a test, hogyan működnek az ízületek és hogyan feszülnek meg az izmok. Ezáltal dinamikus pózokat is alkothatunk.
- Az arc, a testtartás és a mozdulatok mind-mind képesek kifejezni az érzelmeket. Az anatómiai ismeretek segítenek abban, hogy a karakterek személyiségét és állapotát életszerűen ábrázoljuk.
Az emberi test megismerésének értelme és célja más egy művésznek, és más az orvostudománynak. A természettudós arra törekszik, hogy az emberi testben lejátszódó folyamatok összefüggéseire rájöjjön. A művész számára viszont az emberi test olyan egységes szerkezet, amelynek bemutatása, ábrázolása nem analitikus módszerrel történik. Hiszen a művész a testi állapotot, a számára látható és ábrázolható felületek formáit arra használja fel, hogy általa eszméket, tudatállapotokat közöljön és esztétikai benyomásokat keltsen. Éppen ezért a képzőművésznek csak olyan mértékben feladata ismerni az anatómiát, amennyiben ennek törvényszerűségei az ábrázolt alakok felületére, megjelenésére módosító hatással vannak.
Vitruvius-tanulmány
Az anatómiai ismeretek fontosságát a művészetben már az ókorban felismerték. A reneszánsz idején az anatómiai tanulmányok új lendületet kaptak, és a művészek egyre tudatosabban alkalmazták az anatómiai ismereteiket. Leonardo da Vinci például híres anatómiai rajzairól, amelyek a mai napig inspirálják a művészeket.
Egyik leghíresebb alkotása a Vitruvius-ember néven ismert rajz, amin Leonardo az emberi test különböző részei közötti arányokat vizsgálta.
A rajz alapja a római építész, Vitruvius munkája, aki leírta az emberi test tökéletes arányait. Leonardo azonban továbbment, és a rajzban egyértelműen saját megfigyeléseit és méréseit is felhasználta.
Vitruvius, az építész azt mondja az építészetről szóló művében, hogy az emberi test méretei a következők: 4 ujj tesz ki 1 tenyeret, és 4 tenyér tesz ki 1 lábat, 6 tenyér tesz ki 1 könyököt; 4 könyök teszi ki egy ember magasságát. Ezen túl 4 könyök tesz ki egy lépést, és 24 tenyér tesz ki egy embert. Az ember kinyújtott karjainak hossza megegyezik a magasságával. A haja tövétől az álla hegyéig terjedő szakasz egytizede a magasságnak; az álla hegyétől a feje tetejéig terjedő szakasz egynyolcada a magasságának; a mellkasa tetejétől a haja tövéig egyhetede az egész embernek. A könyöktől az ujjhegyig az egyötöde az embernek; és a könyöktől a hónalj hajlatáig egynyolcada az embernek. A teljes kézfej az egytizede az embernek. Az áll hegyétől az orrig, illetve a hajtőtől a szemöldökig terjedő távolsága egyforma, s a fülhöz hasonlóan az arc egyharmada.
Felhasznált irodalom és idézet: Barcsay Jenő: Művészeti anatómia
