Az emberiség története, a kőkorszak, lenyűgöző utazás az evolúció, a felfedezés, a találékonyság, a kulturális fejlődés és a művészet születése terén. Az őskor, azon belül is a kőkor, a leghosszabb periódus volt a történelmünkben és ebben az időszakban tettük meg az első lépéseket a modern civilizáció felé. A családtörténetünkhöz való kötődésünkhöz hasonlóan az emberiség múltjára is érdeklődve tekintünk, vajon mikor jöhettek létre az első városok és civilizációk, hogyan élhettek őseink, miben hittek, mit ehettek és mit hordhattak?
A kőkorszak művészete az egyik legkorábbi kulturális megnyilvánulás, ami betekintést nyújt az őskori ember világába, gondolkodásmódjába és képzelőerejébe. A régészek által feltárt leletek, barlangrajzok, szobrocskák és más műalkotások nem csupán esztétikai értéket képviselnek, de fontos információkat is hordoznak az akkori társadalomról, hiedelmekről és a természethez való viszonyról. A kőkortól kezdődő művészet mérföldkő volt az emberiség történetében és jelzi a kognitív képességek fejlődését, a szimbolikus gondolkodásmód megjelenését és a kreatív kifejezés vágyát.
A gondolkodó ember
Körülbelül 2 millió évvel ezelőtt megjelent a Homo habilis, az első ismert emberi faj. Ők már képesek voltak egyszerű eszközöket készíteni kőből és csontból, ami arra utal, hogy elkezdtek kirajzolódni az absztrakt – a konkrét tárgyaktól, a tapasztalatoktól, a valóságtól elvonatkoztatott -, gondolkodás korai jelei. Bár az absztrakt gondolkodás valószínűleg fokozatosan fejlődött, a kőeszközök készítése az egyik legkorábbi bizonyíték erre a képességre. A Homo erectus, ami 1,9 millió évvel ezelőtt jelent meg, továbbfejlesztette a kőkorszakbeli technológiát és megtanulta kontrollálni a tüzet. Ez óriási előrelépést jelentett, mivel a tűz nemcsak meleget és fényt biztosított, hanem általa ételeket is lehetett készíteni.
Kulturális fejlődés periódusai
Paleolitikum (őskőkorszak)
Ez volt a kőkorszak leghosszabb periódusa, és ebben az időszakban jelentek meg az első emberi fajok. A paleolitikum jellemzői a nomád életmód, a vadászat-gyűjtögetés, a kőből és csontból készült egyszerű eszközök használata, a barlangokban, sziklaüregekben való lakhatás és a művészet korai formái, mint a barlangrajzok és a figurák készítése. Ebből az időszakból származnak a leghíresebb barlangfestmények, amiken főleg állatokat ábrázolnak, különösen nagy testű emlősöket, mint például mamutokat, bölényeket és lovakat.
A kőkori művészet fontos szerepet játszott az őskori emberek szertartásaiban és hiedelmeiben. Míg egyes tárgyak a célszerűségükkel tűnnek ki – pattintással, hegyesre formált kőpengék -, addig a kőből, csontból készült kicsi ember- és állatfigurák valamilyen újfajta tudásról tanúskodnak. A Vénusz szobrocskákat hangsúlyos keblekkel, széles csípővel és nagy combokkal ábrázolják, ami a termékenységet és az anyaságot szimbolizálhatja, az állatalakokat a vadászmágia gyakorlatával szokták kapcsolatba hozni, vagyis a vadászat sikerének biztosítását célozták meg. Készítéséhez sokféle anyagot – mamutagyart, agancsot, csontot, követ, agyagot -, használtak.
Willendorfi Vénusz – jelenleg a Bécsi Természettudományi Múzeumban tekinthető meg. A 11 cm-es szobrocskát vörös okkerfesték fedte, amely szakralizált szín lehetett és a temetkezéseknél használták. 1908-ban bukkant rá Szombathy József régész.
Lespugue vénusza – Franciaországból számazik, 147 mm magas, 60 mm széles és 36 mm vastag, mamutcsontból készült. Hátán hosszanti csíkozás látható, ami farkötény ábrázolása lehet.
Kökénydombi Vénusz – A Hódmezõvásárhely melletti Kopáncs-Kökénydombon talált 23 cm magas agyagedény, zsámolyon ülő nőalakot ábrázol, testét (talán a ruhát jelző) geometrikus minták borítják. Fejének csak töredéke maradt fenn.
Lausseli Vénusz, más néven, bölényszarvat tartó Vénusz – a 44cm magas, okker színű, dús idomú, akárcsak az őskori ábrázolások egyéb nőalakjai. Franciaországból került elő. Minden más vénuszszobortól eltérően nem igazi szobor, hanem dombormű. Talán ebből eredően nagyméretű, egy 54 × 36 cm-es mészkőtömbből faragták.
Ezen tárgyak készítőik számára eszközök lehettek, de használatuk módját nem ismerjük és nincs bizonyítékunk arra sem, hogy szépséget tulajdonítottak volna nekik. Az bizonyos, hogy a szobrokat önálló, önmagukban megálló alkotásoknak tekinthetjük. Az állat és emberalakok láttán eldönthetetlen, hogy az egyes eltéréseik a valóságos anatómiai formáktól ügyetlenségből adódnak-e, vagy szándékos túlzás eredményei. Ugyanis sem a tárgyak rendeltetését, sem az ábrázolások összefüggését nem ismerjük, viszont a részletgazdag kidolgozás igen magas fokú természetmegfigyelésre vall. A karcolás vagy vésés az őskori grafika átmeneti formája, a körvonalakat alkalmazó rajzművészet őse.
Mezolitikum (átmeneti, középső kőkor)
A jégkorszak visszahúzódása új lehetőségeket nyitott meg a kőkori emberek számára. Az emberi életmód jelentősen megváltozott. Ekkor jelentek meg a mikrolitikus eszközök, a kompozit szerszámok, és elterjedt az íj és a nyíl használata. A nomád életmód mellett kezdetleges mezőgazdasági tevékenységek is megjelentek.
A vadászat és gyűjtögetés mellett megjelent a földművelés és az állattenyésztés. A művészet is új formákat öltött. Ebben az időszakban jelentek meg a sziklafestmények, amelyen már nem csak állatokat, hanem embereket, növényeket és geometriai mintákat is ábrázoltak.
Neolitikum (újkőkorszak)
A neolitikum forradalmi változásokat hozott az emberiség történetében. Míg művészetek fogalmának ismeretéről nincs tudomásunk, addig egyértelműen megfigyelhető az emberi szépérzék tudatos megnyilvánulása. Fennmaradtak olyan kő- és agyagszobrocskák, amelyre a bonyolultabb ülő helyzetek és változatos anyagmegmunkálás jellemző. Ebben az időszakban alakultak ki az első állandó települések, elterjedt a mezőgazdaság, az állattenyésztés, megjelentek a csiszolt kőeszközök, a fazekasság és a fonás-szövés technikái. A neolitikum végét a fémkohászat megjelenése jelzi, azaz a Vaskor.
Megalitikus szobrok
A megalitikus kultúra emlékei az Atlanti-óceán partvidékén mindenütt megtalálhatók, Skóciától kezdve Szenegálig, de Európa többi részén és a világon sokfelé fellelhetők. Különböző formákat és típusokat különböztethetünk meg, melyeknek rendeltetési célja is más-más, valódi rendeltetésük azonban nem ismert. Ezek a monumentális építmények megtalálhatók egyenként monolitként, vagy hasonló kövek csoportjának részeként. Mint például a Stonehenge.
Cromlech – földből kiemelkedő, rendkívül nagy kövek együttese kör alakban, szabályosan, egy középső magasabb kő körül elrendezve. Az egymás melletti kövekre, esetleg vízszintes helyzetűek is kerülhetnek.
Trilit – hármaskő, azaz három kőből álló kapuszerű építmény.
Dolmen – függőlegesen, a földbe ásott kőtömbökből és vízszintes lefedésükből álló, asztalszerű szobor, amit néha mind a négy oldalát kőlapok zárják le. Valószínűleg temetkezési helyek voltak, amit az mutat, hogy emberi csontvázakat találtak bennük. A dolmen az építészet történetében jelentős állomás volt. Ekkor jutott odáig az ember, hogy anyag feltornyozásával teret határoljon el.
Menhir – szabadon álló kőoszlop (magányos kő)
A kőkorszak öröksége
A kőkorszak óriási hatással volt az emberiség fejlődésére. Ebben a periódusban tettük meg az első lépéseket a modern civilizáció felé, megtanultunk együttműködni, gondolkodni és alkalmazkodni a változó környezethez. A kőkorszak öröksége ma is érezhető a művészetben, a technológiában és a társadalmi struktúrákban.
Felhasznált irodalom: Beke László: Műalkotások elemzése
Fotó/forrás: itt, itt, és itt , a rajzillusztrációk saját kézzel készültek.
