Műhelytitkok

Mucsi Erika festőművésznél jártam

Tavasztól aktívan elkezdtem festészetet tanulni. A legjobbnak úgy véltem, hogy magántanuló leszek egy festőművésznél, így sokkal többet tanulok, mintha egy csoportos, pár napos kurzusra mennék. Én valahogy többre vágytam ennél. Valami bensőségesebbre és mégis szabadabbra mint, hogy mindenki ugyanazt a képet, ugyanazokkal a színekkel festegeti, majd boldog tudatlanságban elhiszi, hogy mostmár tud festeni. Persze jó érzéssel távozhat  – hogy milyen jól sikerült az a kép -, de nem hoz ki belőle semmit, ami önnön maga, nem tanít meg szárnyalni, nem tanít meg látni.

Mint mindennek, a művészetnek is vannak lépcsőfokai, amit – ha tetszik, ha nem – végig kell járni. Ha érzed az affinitást, a hosszú út érdekes, élvezetes, sikerélményekben gazdag lesz és jó érzéssel fog eltölteni. Örülsz majd, hogy te is létre tudsz hozni valami szépet. Ezekkel a gondolatokkal a fejemben kezdtem el keresgélni a művészek között és találtam rá Mucsi Erika festőművészre, művésznevén Merikára.

Sokat tanultam Merikától

Ezúton is köszönök neki mindent, hogy bepillantást nyerhettem a festői élet egy piciny szegletébe. Sokat tanulhattam, például a festői látásmódról, a színek világáról, a perspektíváról, az eszközökről és az anyagokról. Sajnos kevés volt ez a pár hónap a kezei alatt arra, hogy mindent belesűrítsünk, de igyekezett a legtöbbet kihozni belőlem. Most a szabadidőmet leginkább a festővászon előtt töltöm. Biztos vagyok benne, ha lesz még lehetőségem, visszamegyek hozzá.

Azért, hogy ne felejtsem el, amit tanultam Merikától, az első pár bejegyzés arról fog szólni, hogy milyen emlékekkel és tapasztalatokkal gazdagodtam nála.

Az első festményem készületei

Mi más lehetett volna az első alkalommal, mint egy alma festése. Egy szép piros alma. Csakis élő modell után. 🙂 Kaptam szépen az instrukciókat; “Kezdjük a háttérrel!”, aztán “Csináljunk vázlatot!”, “Kicsit lazurosabban!”, “A háttér úgy érdekes, ha többféle színből áll.”, “Használd bátran a színeket, nem kell félni!”, “Az arányokra figyelj!”, “A csúcsfényt a legvégén festjük!”, “Belejavíthatsz nyugodtan, töröld ki, fesd újra, ha nem tetszik, ha nem erre gondoltál!”, “Sokat nézz, aztán fess!”, “Az árnyék sosem fekete!”, “Oda rakjál egy kis barnát, oda még egy kis narancsot!”, “Az a piros sem egyféle piros ám!”, “Próbáld kikeverni a színeket!”, “Gömbölyödjön az az alma, akkor lesz élethű!”, “Mindennek van árnyéka!”, “Maszatolj, kend el bátran, ne legyenek éles vonalak!”, “Nézd meg távolabbbról!”, “Nézd festői szemmel, milyen színt látsz!?”, “Az ott nem piros, hanem lila!”, “Bátran használd a színeket!”, “Egy festmény attól lesz különleges, ha van benne valami poén, valami érdekesség, ami a tekintetet odavonza.”
 
Valahogy így. Imádom ezeket a mondatokat és sosem felejtem! Beleégett a tudatomba, a látvány meg a retinámba. 🙂
 
Ime az alma:
Olaj vásznon, 24×18 cm
Mucsi Erika, azaz Merika oldala, további műveit itt találod.
Még több képemet a festmények oldalon találsz.
 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük