Illusztrációk

Kányádi Sándor: Az okos kos

Lucskos, latyakos ősz vége volt, akárcsak most,
mikor vásárra vittek egy kost.
Szép nagy állat volt, fajtiszta racka,
sajnálta is nagyon a gazda,
de nem volt mit tenni,
mivel a kos nem tudott viselkedni.
Mindig tilosba járt,
s volt úgy, hogy hetekig odahált,
máskor meg naphosszat tekergett kedvére,
(mint akinek nincs meg a leckéje),
s mikor már rosszat gondolhattak volna,
hogy most aztán vége:
farkas vagy medve valami megette,
csak előállt, mintha mi sem történt volna.
Tűrt, tűrt a pásztor, aki egyébként jámbor ember hírébe állott,
és még büszke is volt olykor a kosára,
de egyszer csak megelégelte a dolgot.
Tarisznyát vett a vállára, szarvon fogta a kost,
és elvitte a szóban forgó őszi vásárra.

Tetszett a kosnak a vásár, s hogy annyi újat láthat,
kíváncsiságból szarvára is vett egy mézeskalácsos sátrat.
Lett erre riadalom, lárma:
– Vigyázzon ember a kosára, ha már nem tudta megnevelni!
Erre a pásztor a kosnak, a kos a kalácsosnak,
a kalácsok meg a földre estek.
Kicsin múlt, hogy össze nem verekedtek.
Aztán meg a garázda kos egy kofa kosarára vetett szemet,
s dézsmálni kezdte, mint egy mihaszna kecske.
Hogy kerülne már rúdra bőröd! – eképpen zsörtölődött,
a most már cseppet sem jámbor pásztor.
– Hogy lenne belőled pörkölt, te ördög, te átok!
S nyomatékul botjával reávágott.

Módfelett mulattatta a népet a látvány.
Most valaki hozzájuk lépett.
– Pörköltet mondott bátyám? Úgy legyen!
Mészáros vagyok, s a kost ezennel megveszem.
Meg is vette, sokat nem alkudoztak.
Indulni kellett máris a kosnak.
S indult a pásztor is megkönnyebbülten:
– Na végre, hogy tőled is megmenekültem!
Haza is ért még délre.
S hát ki jön szembe véle az udvaron? Ki az ördög?
– Kos ez, nem pörkölt!
– Ne-e-em bizony gazdám, volt eszed, de nekem is volt ám.
Mit eddig sose tettem, ezennel megjelentem,
meghalni nem volt kedvem, s amikor észrevettem
a hentes kését, menten a hátuljának mentem,
s a késével, mit megfent, szépen a sárba nyekkent,
talán még most is ott van a pocsban.
Hol van az előírva, hogy buta minden birka?!
A vásár különben szép volt, én szeretem a cécót.

Próbált még néhányszor túladni rajta a pásztor,
vitte vásárról vásárra, de hiába
a kosból nem lett pörkölt.
A pásztor meg csak zsörtölt,
s hűséges barátok lettek, mire megöregedtek.

Az okos kos, akvarell, A4-es papír

Egy másik illusztrációm, amit felkérésre készítettem.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük